1941-2007 Tudatjuk a volt hunyadisokkal és mindazokkal, akik ismerték, hogy a csikériai születésű dr. Perczel György habilitált egyetemi docens, a földrajztudományok kandidátusa hatvanhat éves korában hosszú szenvedés után elhunyt. Az ELTE Gazdaságföldrajzi Tanszékének volt vezetőjét az egyetem saját halottjának tekintette. Az egyetem a honlapján emlékezik meg róla: www.elte.hu ÉLETRAJZ 2007. május 27-én, hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Dr. Perczel György habilitált egyetemi docens, a földrajztudományok kandidátusa, a Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Tanszék volt vezetője. Perczel György 1941. április 22-én született a Bács-Kiskun megyei Csikérián. 1964-ben szerezte meg egyetemi diplomáját az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán földrajz-biológia szakon, és szintén ez évben kötött házasságot dr. Zalai Magdolnával. Egyetemi doktori címét (dr. univ.) 1968-ban szerezte meg „A magyar kőolajipar földrajza, különös tekintettel a területi kapcsolatokra” című disszertációja alapján, majd még ez évben megszületett első és egyetlen gyermeke (Perczel Erika). 1964-1974 között főállásban dolgozott a Dr. Antal Zoltán vezette Általános Gazdaságföldrajzi Tanszéken (ma Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Tanszék), ahol előbb gyakornok, majd tanársegéd, 1968-től pedig adjunktus volt. 1973-ban védte meg kandidátusi értekezését „A gépipar területi elhelyezkedése és telephelyválasztásának fontosabb problémái Magyarországon” címmel. 1974 után – megnövekedett egyetemen kívüli elfoglaltságai miatt – másodállású docensként működött közre a Tanszék oktatási tevékenységében. 1973-tól az MSZMP KB (Területi- Gazdaságfejlesztési Osztály; Ipari, Mezőgazdasági és Közlekedési Osztály; Gazdaságpolitikai Osztály) munkatársa, majd alosztályvezetője lett. 1986-1990 között az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökhelyettese, majd a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium miniszterhelyettese volt. 1987-ben címzetes egyetemi tanári kinevezést kapott. 1990-ben került vissza főállású docensként a Tanszékre, amelynek vezetését 1993-ban vette át Dr. Antal Zoltántól. 1999-ben szerezte meg habilitációját „Az ipar nemzetgazdasági jelentősége és területi szerkezete Magyarországon” címmel, majd még ugyanebben az évben Széchényi Professzori Ösztöndíjat nyert. Az Egyetemen 1990-től tagként vett részt a Földrajzi Tanszékcsoport Tanácsának, valamint a Földrajz- és Földtudományi Doktori Iskola Tanácsának munkájában, tagja volt a Földtudományi (szakterületi) Habilitációs Bizottságnak, valamint a Földtudományi Professzori Tanácsnak. Jelentős szerepet játszott a geográfus képzés szakmai koncepciójának és háttéranyagainak kidolgozásában, valamint a szak elindításában (1993), majd a geográfus és földrajz tanári képzés kredites rendszerűvé alakításában (1999), legutóbb pedig a bolognai rendszerű képzés kidolgozásában (2005 – BSc, 2006 – MSc). Tudományos közéleti tevékenysége igen sokrétű volt, így a teljesség igénye nélkül csak néhány fontosabbat emelünk ki:
Oktatómunkája során aktívan és sokrétűen részt vett a földrajz szakosok, a geográfusok, a térképészek, a környezettanosok képzésében, valamint több posztgraduális képzési programban is oktatott (pl. földrajz tanári kiegészítő szak, humánökológus). Ezen kívül minden évben számos hallgató szakdolgozati témavezetését, valamint TDK- témavezetését vállalta, és aktívan részt vett a doktori képzésben oktatóként és témavezetőként egyaránt. Tagja volt a nappali tagozatos földrajz tanári szak államvizsga bizottságának, szakfelelőse és államvizsga bizottsági elnöke a földrajztanári kiegészítő szaknak. Az ELTE-n kívül oktatási feladatokat vállalt a BME-n (környezetvédelmi szakmérnök), a GATE Gyöngyösi Főiskolai Karán, valamint a JPTE graduális és posztgraduális képzésében. Fő kutatási területe kezdetben az iparföldrajz volt, majd érdeklődése egyre inkább az energiagazdálkodás ágazati és területi kérdései felé fordult. Az 1970-es évektől mindinkább az átfogó nemzetgazdasági szintű vizsgálatok kötötték le figyelmét, így kutatási terrénuma ekkor már Magyarország társadalmi-gazdasági földrajzaként határozható meg (ezen belül is elsősorban a termelőerők és a települések fejlesztésének kérdései, ezek nemzetgazdasági és társadalmi hatásai érdekelték). A témakörben számtalan publikációt írt, valamint szerkesztőként és szerzőként –Tóth József professzorral társszerkesztésben – elkészítette a „Magyarország társadalmi-gazdasági földrajza” című egyetemi jegyzetet (ELTE Eötvös Kiadó, 1994). E mű nyomán immár egyedül szerkesztette és jórészt írta első ízben 1996-ban megjelent ugyane című tankönyvét, amely – több kiadás megérvén – a mai napig a magyarországi földrajzi felsőoktatás alapműve. Az 1970-es évektől egyre mindinkább a gazdaságnak a természeti és települési környezetre gyakorolt hatása került érdeklődése homlokterébe. Később jelentős szerepet játszott a környezetvédelem oktatásának meghonosításában az ELTE Természettudományi Karán, valamint a környezetvédelmi jogszabályok kidolgozásában. Tudományos tevékenységét több mint 130 tételes publikációs jegyzéke, valamint nagy számú hivatkozás bizonyítja. Mintegy évtizedes tanszékvezetői munkája során mindvégig rendkívüli következetességgel munkálkodott a tanszék által (is) gondozott szakok, közvetített diszciplínák kezelésén-művelésén, érdekeinek képviseletén, folyamatos fejlesztésén, az eredményes tanszéki munka személyi és tárgyi-anyagi feltételeinek biztosításán. Jelentős szerepet vállalt a földrajz, valamint a környezet- és természetvédelem népszerűsítésében. Nyugodjék békében! Budapest, 2007. május 28. Dr. Perczel Györgyöt az ELTE saját halottjának tekintette Temetése 2007. június 25-én 14.15 órakor volt a Farkasréti temető Makovecz ravatalozójában |
        
 Kistérségi Akcióterv Vitaanyaga  Bácsalmási Foglalkoztatási Partnerség  LEADER 
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
