|
A város keresi a múltját
Aug 28, 2007
Forrás: Sultis László
Borbíró (Vojnics) Ferenc, Baja polgármestere
( 1897 - 1962)
Szerkesztette, a szöveget gondozta,a jegyzetket írta: Merk Zsuzsa - Rapcsányi László 
Múzeumunk egy sajátos, mondhatni egyedülálló kiadványt jelentetett meg, melynek ünnepélyes bemutatója 2007. október 4-én, 17 órakor lesz a bajai Városháza dísztermében. A könyvet dr. Martonyi János egyetemi tanár mutatja be.
"Honnan jöttünk? Kik vagyunk?" - kérdi Borbíró (Vojnics) Ferenc. A választ maga adja meg leveleiben, levélként írott visszaemlékezéseiben, a családról összegyűjtött anyakönyvi adataiban. Egy délvidéki, bunyevác család életét, folytonosan a közért tenni akaró múltját, megpróbáltatásait, megaláztatását és morális nagyszerűségét gyűjtötte össze ez a könyv. Levelekben, visszaemlékezésekben, hevenyészett Irka-firkákban, Össze-visszákban megmutatja, hogy honnan jöttek, azt is, hogy kik voltak, és kik ma is.
Csodálatos vallomások. Írásaiból, leveleiből, a kor sajtójából válogattunk, hogy megismertessünk valakit, akit elfeledtünk mi, bajaiak, s elfeledett egy ország.
Borbíró Ferenc elsősorban Baja kiváló várospolitikusa, polgármestere, de országosan is elismert közigazgatási szakembere. Baján a legtovább volt hivatalában mint polgármester, s nem is akármilyen időkben: 1915 - 1918, valamint 1920 - 1937 között. A közbülső idő az, amikor Baja szerb megszállás alatt volt, csak a trianoni szerződést követően egy évvel szabadult fel a megszállás alól. Csak azért nem volt polgármester a közbeeső években, mert nem volt hajlandó esküt tenni az új hatalomra (Narodna Uprava), inkább vállalta az internálást (Valjevo), de a városháza dolgozóit az eskü letételére bíztatta, hiszen a családos munkatársak megélhetése ettől függött.
A két világháború között egy határszélre sodródott város polgármestere. Gazdasági válságok között irányította a trianoni Magyarország legkisebb törvényhatóságának, ahogy ő maga mondta "a törvényhatóságok Benjaminjának" életét. Írásaiban, tudományos konferenciákon elhangzott beszédeiben, már a tengeren túl tartott rádióelőadásaiban mindig az önkormányzatok védelmében szólt, s mindig úgy, hogy a pártpolitika nem jelenhet meg a városi közgyűléseken. Mindig Baja volt a példa.
Pedig nem Baja, hanem jóval tekintélyesebb Szabadka szülötte. Munkásságát ismerve elmondhatjuk: Baja XX. századi történetének legmeghatározóbb várospolitikusa, a nagy építő, számos iskola, a kórház bővítője, a bajai közutak új útburkolatának - közte a Szentháromság tér - megvalósítója, a villanyvilágítás létrehozója, a szegényügy empatikus kezelője egyben baja polgára.
Kassa város főispánja 1938-ban, de lemond megbízatásáról. Budapesten él családjával, innen 1951-ben Nagyrábéra, majd Keszthelyre telepítik, pedig ekkor kisebbik lánya, Szent-Györgyi Albert felesége. A megpróbáltatások miatt 1956 őszén menekül Magyarországról. Vejénél és lányánál Woods Hole-ban talál új otthonra.
Baja helytörténetírása régi adósságát törleszti, hiszen elfeledtük őt. De a város keresi múltját.
|
